Mondhatom: te ostoba breton, mondhatom: a korzikaiak elfoglalták a rendőrséget.. De ha a bretont vagy korzikait zsidóra cserélném, máris a börtön felé vehetem az irányt.

Semmi szokatlan nincsen abban, hogy államokat letörölnek a térképről. Az az ország, ahol születtem, a Szovjetunió letöröltetett a térképről. Jugoszláviát NATO-bombázók segítségével törölték le a térképről. Poroszországot a világháború győzteseinek döntése törölte le a térképről. Palesztinát olyan tökéletesen letörölték a térképről, hogy ma nehéz olyan térképet találni, amelyen rajta van. A francia történelemben Aquitánia és Languedoc töröltetett a térképről.

Ami szokatlan, az az iráni kijelentést követő tömeghisztéria. Ez a cirkusz azt bizonyítja, hogy a Nyugat filoszemita neurózisban szenved. Amit bárkiről szabad mondani, azt nem szabad a zsidókról. Fölszólíthatok Franciaország eltörlésére és valami másnak a kreálására a helyén, de a zsidó állam eltörlésére szólító felhívás valódi háborúhoz vezethet Irán ellen. Mondhatom azt: te ostoba bretagne-i, mondhatom azt: a korzikaiak elfoglalták a rendőrséget, vagy, hogy a kaszinók a sziciliai maffia kezében vannak. De ha a bretagne-i-t vagy korzikait zsidóra cserélném, máris a börtönbe vezető úton találnám magam, megbilincselve. A zsidók és nem-zsidók egyenlőségéért folytatott palesztinai harcunk a másutt is ugyanezért folytatott harchoz kapcsolódik. A zsidóknak egyenjogúaknak kell lenniük a bretonokkal vagy korzikaiakkal, nem pedig felsőbbrendűeknek velük szemben.

De itt jön be a komplikáció: a zsidók verseny-egyházat alakítanak, és az ő vélt felsőbbrendűségük és über-protekcionizmusuk megteremti a feltételeket ennek az egyháznak a keresztény egyház fölötti győzelméhez. Bármit mondhatok a keresztény egyházról, amit csak akarok; olyasmit is, ami egy keresztényt tökéletesen fölbosszant. Ha azonban a zsidó egyházat bosszantó dolgokat említek, börtönben kötök ki. Ez a tisztességtelen szituáció elviselhetetlen.

Voltaire nem riadt vissza attól, hogy a Szeplőtelen fogantatásról írott vallásgyalázó versekkel szabadítson ki benneteket az Egyház szorításából; hát most kövessétek a példáját, és szabadítsátok ki magatokat a judaikus
egyház vasmarkából. Nem azért detronizálta a Nagy Forradalom a katolikus egyházat, hogy a judaikus egyházat teremtse a helyébe Franciaországban.
Ez egy új tabu, amelyet le kell dönteni, és az iráni elnök fontos lépést tett ezirányban. Ha megengedhető az, hogy a zsidók és nem-zsidók Palesztináját letöröljék a térképről, akkor az is megengedhető kell hogy legyen, hogy valaki egy zsidó állam térképrol való letörlésére szólít fel.

A média egyhangúsága félelmet ébreszt. Valamikor az ilyesmi állítólag a sztálinizmus jellemzője volt, de az iráni kijelentésre adott egységes reakció azt mutatja: a sztálinizmus bosszút hirdetve tért vissza. Egész életemben újságíró voltam, most mégis ugyanazt érzem a fősodrású médiával szemben, amit valamikor a KGB iránt éreztem: ez nem a nép hangja, hanem a hatalom erőszakszervezete.

Van egy elképzelés a zsidó hagyományban: az igaz ember nem hal meg addig, amíg egy újabb igaz ember készen nem áll arra, hogy átvegye a helyét. Ez az Ecclesiastes (A prédikátor Salamon könyve) szavain alapul: "a nap fölkel és a nap lemegy". Vagy például, Sámuel könyvében, mielőtt Eli napja leszállna, fölkel a Sámuelé. Ugyanígy, én akkor kezdtem erről a témáról írni, amikor Izrael Sahak meghalt. Vagyis, távozásakor az ő helyét foglaltam el. Mérhetetlenül tisztelem, de én tovább mentem: ő a liberalizmus és egy nyílt társadalom nevében rántotta le a leplet a zsidó paradigmáról, én viszont hozzátettem, hogy a George Soros nyílt társadalma és annak liberalizmusa nem más, mint egy új név a zsidó paradigmára.

Izrael Samir
izraeli író

Párizs, 2005. október 29.

<< Vissza