|
|||
Hétköznapi háborúk |
|||
|
A szabad kereskedelem érdekében folytatott küzdelmeknek két közkeletű olvasatuk van. Az egyik olvashatatlan: a valóságos, aprólékos tárgyalások a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) keretein belül, 148 ország részvételével. A másikat pedig nem érdemes olvasni: a globalizáció kontra ki tudja mi vita, ahol a felek között idÅ‘nként rendÅ‘rkordonokat is állÃtanak fel. Szinte észrevétlenül múltak el közben azok az idÅ‘k, amikor - legalább a látszat szintjén - a szabad kereskedelem ügyében két jól elkülönÃthetÅ‘ álláspontra lehetett helyezkedni. A világkereskedelmi tárgyalások többek között éppen azért nem haladnak elÅ‘re, vagy nem nagyon, s éppen azért nem lehet ellenük már rendesen tüntetni sem, mert ezer álláspont van, s egyik sem az alapkérdésre válaszol. Hogy szabad legyen-e a világkereskedelem vagy sem, az a teoretikusokon és a publicistákon kÃvül az égadta egy világon senkit sem érdekel. Hogy szabad legyen-e a gyapot kereskedelme vagy a rizsé, az már csak-csak, de még ennél is nagyobb izgalmakat vált ki, hogy a vaj európai importvámja hogyan függjön össze a vajtermelÅ‘k állami támogatásával, s ha Ãgy, akkor már miért ne lehetne korlátlanul bevinni ugyanarra a piacra zoknikat vagy esetleg exkavátorokat. George W. Bush 2001-ben még nagyon tisztán és világosan, Ãgy jól támogathatóan vagy jól ellenezhetÅ‘en fogalmazta meg: "A nyÃlt kereskedelem nem egyszerűen gazdasági lehetÅ‘ség, hanem erkölcsi kényszer. A kereskedelem állásokat teremt az állásnélkülieknek. Amikor a nyÃlt piacokról tárgyalunk, új reményt nyújtunk a világ szegénységének. S amikor a nyÃlt kereskedelmet támogatjuk, a politikai szabadságot támogatjuk." Na, erre válaszolta a konzervatÃv publicista, Phyllis Schlafly, hogy "a Biblia nem igazÃt útba bennünket a szabad kereskedelem kapcsán, s nincs benne a tÃzparancsolatban sem". Az élet azonban még Schlaflynél is frappánsabb, valódi erkölcsmagyarázók kellenek hozzá. A tárgyalásokon egyes országok felvetették, hogy a gyapotpiacot lehetne azonnal teljesen liberalizálni, s ez óriási segÃtség lenne jó néhány szegény ország számára. Ehhez persze az amerikaiaknak le kellene épÃteniük mind a vámjaikat, mind a termelÅ‘iknek adott támogatásokat. Nem is álltak az ügy mellé, ehelyett arra a még ennél is "erkölcsösebb" álláspontra helyezkedtek, hogy ez majd legyen része a teljes mezÅ‘gazdasági liberalizációnak. EgyelÅ‘re ott tartunk, hogy 2007 elejéig megegyezéssel kellene lezárni a világkereskedelmi tárgyalások jelen fordulóját, a legjelentÅ‘sebb szereplÅ‘k azonban inkább a kereskedelmi háborúkban jeleskednek. A helyzet azért ilyen bonyolult, mert túlságosan is egyszerű. Nem kell ugyanis olyan nagyon felkészültnek lenni ahhoz, hogy minden egyes termék esetében látható legyen, mi történne rövid távon akkor, ha teljesen korlátmentes lenne a kereskedés. Lehet tudni, hogy kik tarolnák le a kukoricapiacot, az egyes pénzügyi termékek piacát, és Ãgy tovább, de legalábbis azt, hogy hol ki lenne biztos vesztes. S természetesen senki sincs, aki ezt teljes nyilvánvalósága ellenére is szeretné, vagy meg szeretné próbálni, hogy eladja ezt az ügyet saját országának várható veszteseivel. S ma már arról sincs szó, hogy lelkesen belemennének hosszabb átmeneti idÅ‘kbe, felkészülési szakaszokba, mondván, a vég úgyis elkerülhetetlen, legalább próbáljuk meg halasztani. Itt van ugyanis a tapasztalat, a textilkvóták idei eltörlése, s ez a példa minden eddiginél elkeseredettebb ellenállásra sarkallja a komfortos protekcionistákat. Hogy a textilkvótákat eltörlik 2005. január 1-jétÅ‘l, arról 1995-ben állapodtak meg. Vagyis tÃz éve volt arra a világnak, hogy felkészüljön az új helyzetre. Nem tette meg, s ez bizonyos fokig érthetÅ‘. Lehetett ugyan sejteni, hogy a harmadik világ, fÅ‘képp KÃna textiltermékei elöntik a piacokat olcsó termékekkel, de addig a percig, amÃg ez nem történt meg, senki nem látta okát annak, hogy gyárakat zárjanak be az Egyesült Ãllamokban, Olaszországban vagy Portugáliában. Persze, ez sem igaz, hiszen voltak sokan, akik már menet közben áttelepedtek az olcsóbb termelési lehetÅ‘ségek közé, ezzel azonban csak átmenetileg komfortosabbá tették az otthonmaradók helyét. De nemcsak ezeknek az ágazatoknak kell vizsgálni a szorult helyzetét, mert igaz, hogy a kÃnai dömping Å‘ket ellehetetlenÃti, cserében azonban jóval olcsóbb termékeket kÃnál az érintett országok fogyasztóinak, s ez nem elhanyagolható szempont. S akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a WTO-tárgyalásokon minden ágazat, minden termék kezelésének ügye része az alkupozÃcióknak: az orvosi műszerek terén meg lehet nyerni azt, amit a marhahúson elvesztettünk, és viszont. Látszólag államok vagy államok csoportjai állnak szemben egymással, ugyanakkor számos kérdés megoldása ezeken belül is okoz feszültséget. Az Európai Unió például oroszlánként védi a maga mezÅ‘gazdasági rezsimjét, miközben tudjuk, hogy ez a probléma egyre jobban osztja meg magát az uniót is. Rugalmasabb résztvevÅ‘knek tűnnek az ad hoc országcsoportok, mint például a BrazÃlia vezette G20, amelyek csak bizonyos kérdések képviseletére tömörülnek, s amikor ezeken kÃvül zajlik a vita, szétporladnak. Vagyis nincs egy merev front, amelynek valamely oldalára mindenkinek oda kellene állnia, hanem afféle hadúri háborúk zajlanak, rengeteg kisebb-nagyobb konfliktussal, dinamikusan változó szövetségekkel, s dinamikusan változó megcsalatásokkal. Ugyanaz történik a tárgyalóasztaloknál, mint a tényleges kereskedelmi hadszÃntéren, legfeljebb utóbbin könnyebb bevetni a tényleges kereskedelemre jelentÅ‘s hatással lévÅ‘, de azon kÃvüli fegyvereket, mint az árfolyam-politikák vagy az állami-politikai pressziók és hatások kérdését. Úgy tűnt el a folyamatból az eredendÅ‘ pátosz, ahogy az érintettek számára kiderült, hogy a világot megint egyszer csak a hétköznapi háborúk következetes megvÃvásával lehet megváltoztatni, esetleg úgy sem. A világkereskedelmi tárgyalások jelenlegi szakasza, az úgynevezett Doha forduló második miniszteri szintű találkozóját december 13-tól rendezik Hongkongban. Az elsÅ‘, a 2003-as cancúni csúcs nagy remények után látványosan összeomlott. Erre most is van esély, legfeljebb nem lesz olyan látványos, hiszen elÅ‘re mindenki errÅ‘l beszél. Az azért nem állÃtható, hogy már a belenyugvás is megtörtént volna, napról napra, óráról órára zajlik a küzdelem a felek között. A valószÃnű azonban az, ha lesz is bármilyen megegyezés, az távol lesz az eredetileg Dohában elképzeltektÅ‘l. S ez nem feltétlenül annyira rossz hÃr. A kilencvenes évek elejétÅ‘l a szabad kereskedelem a hidegháború utáni világ berendezésének egyik ideológiai ikonjává vált. Nem volt más, mint a nemzetközi kapcsolatok terén világos konzekvenciája annak a gondolatnak, mely szerint a közjó a szabad egyének cselekvésének összességébÅ‘l adódik. Ehhez végül is semmi másra nincs szükségünk, mint olyan rendszerekre, melyek szabad emberek cselekvésébÅ‘l adódnak, illetve ezt segÃtik elÅ‘. Az akkori kegyelmi idÅ‘szak optimizmusa ennek lehetÅ‘ségét bátran megengedte, s bár a lendület kopott, bizonyos tekintetben és bizonyos körökben ma is tart. Igen különös termékei keletkeztek azonban a folyamatnak, melyek megemésztése, majd összegzése elÅ‘bb-utóbb valószÃnűleg igényel egy kisebb ideológiai rekonstrukciót is. Egyrészt egyre szabadabb piacok alakultak ki olyan országokban, melyekben a szabadság a gazdasági cselekvésen túl csak igen kevéssé terjedt. Erre, persze, van tradicionális válaszunk, hogy a gazdasági szabadság majd ki fogja kényszerÃteni a politikai, vallási, satöbbi szabadságokat is. A jelen kereskedelmi szituáció szempontjából azonban ez egyrészt azt jelenti, hogy ezt még ki is kell várni, másrészt azt, hogy szabadságot korlátozó országok a piacokon mint abszolút liberális, a szabad kereskedelmet messzemenÅ‘kig támogató, sÅ‘t követelÅ‘ felekként jelentek meg. (Nem KÃna volt az elsÅ‘, de neki bocsátják meg a legkevésbé.) További fejlemény, hogy polgárai szabadságára oly büszke, s arra oly kényesen ügyelÅ‘ országok jöttek rá, hogy képtelenek lennének egzisztenciálisan és mentálisan is elviselni a világkereskedelem gyors liberalizációját. Még pontosabban: bizonyos ágazataik, s bizonyos területeik liberalizációját nem tudnák elviselni, miközben más ágazatokét, más területekét kifejezetten szükségesnek tartanának. KézenfekvÅ‘ megoldásnak tűnik, sokan próbálkoznak is vele, hogy akkor tisztÃtsuk meg ezt az egész kérdéskört az ideológiától. Ãgy nem kell azt mondanunk, hogy piacvédÅ‘ és -támogató intézkedéseinkkel más országok polgárainak lehetÅ‘ségeit korlátozzuk a szabad cselekvésre. Nem égalitével meg fraternitével kell itt bajlódnunk, hanem munkaerÅ‘piaccal, s annak ilyen konzekvenciái vannak. Azért nem teljesen komfortos ez a válaszunk, mert versenytársaink hasonló protekcionista kártyákkal jönnek, ami azért galádság, vagyis úgy kellene megértenünk magunkat, hogy Å‘ket lehetÅ‘leg ne kelljen megértenünk. Vagyis a szabad kereskedelmet mégis csak tartsuk meg végcélként, ami úgyis semmi, hiszen a lényeg a mozgalom maga. Ugyanakkor bármilyen meglepÅ‘, de az akadálymentes kereskedelem sok helyen tényleges gazdasági érdekként jelenik meg, s rengeteg helyen Ãrnak alá országok errÅ‘l két- és többoldalú megállapodásokat. Ráadásul nem is csak a legkézenfekvÅ‘bben egymásba növÅ‘ gazdaságok. Csak, hogy két példát emlÃtsünk az elmúlt hetek szerzÅ‘déseibÅ‘l, KÃna Chilével, az Egyesült Ãllamok pedig Peruval kötött szabad kereskedelmi egyezményt. Számos területen óriásrégiókban tűzték ki végcélként a kereskedelmi akadályok lebontását, s tárgyalnak igen intenzÃven azok megvalósÃtásáról. Természetes kÃsérÅ‘jelensége lett viszont ennek a folyamatnak, hogy olyan államok vagy tömörülések, amelyek a világkereskedelmi tárgyalásokat különbözÅ‘ okoknál fogva akadályozzák, közben féltékenyen monitorozzák ezeket a folyamatokat, s igen-igen számolgatják, mennyibe kerül nekik, ha kimaradnak belÅ‘le. A kereskedelem liberalizálódása valójában roppant fájdalmas folyamat, emberemlékezet óta a legnagyobb átrendezÅ‘dés a világban még akkor is, ha - természeténél fogva - sosem fog kiteljesedni. RendkÃvüli kreativitást és alkalmazkodóképességet igényel emberek tömegeitÅ‘l, vállalatoktól, vállalatok hálózataitól, kormányoktól és nemzetközi szervezetektÅ‘l. S ahogy az normális, a kreativitás és alkalmazkodóképesség megoszlása a világban nem egyenletes, s Ãgy rendkÃvüli sikereknek, óriási tragédiáknak lehetünk szemtanúi. Mozgalmak alakulnak ki és hullnak el, vállalati óriások nÅ‘nek ki, mÃg mások összeomlanak, Å‘rült vagyonok cserélnek gazdát, s porladnak szét a semmiben, s kormányok sütkéreznek a fényben, majd felejtÅ‘dnek el egy pillanat múlva, örökre. Ahogy már sokszor volt a nagyhatalmak háborúi nélküli idÅ‘kben, csak a kereskedelemnek mindig más aspektusán múlt. Abba azért nem ringatnám bele magam, amit sok elemzÅ‘ nem tudott elkerülni, hogy a liberalizált kereskedelem tiszta képlet lesz, ahol már tényleg minden csak azon múlik, hogy kié a jobb termék, a nagyobb piaci ismeret, a nagyobb tudás, jobb reagálóképesség. S nemcsak azért nem, mert ilyen soha nem lesz. AmÃg ring van, s ez a piac, addig az eredményt mindig lehet befolyásolni a ringen kÃvülrÅ‘l. Legfeljebb visszanézik videón, megbánják, bocsánatot kérnek, letolnak vagy eltiltanak valakit, új szabályt hoznak, de a meccs egy része mindig is kÃvül zajlik. |