|
|||
Mennyit keres egy drogdÃler? |
|||
|
A tavalyi év elsÅ‘ félévében 3050 kábÃtószerrel történÅ‘ visszaélés vált ismertté Magyarországon, mÃg 2006 hasonló idÅ‘szakában 3229. A teljes hazai drogkereskedelemrÅ‘l képet alkotni azonban éppen törvényen kÃvülisége miatt lehetetlen. A hvg.hu dÃlereket faggatott az itthoni marihuánakereskedelemrÅ‘l, annak méreteirÅ‘l. Becslések szerint csak Budapesten az alkalmilag vagy rendszeresen marihuánát fogyasztók száma többszázezerre becsülhetÅ‘, márpedig ahol fűszÃvók vannak, ott dÃlereknek is lenniük kell. Hogyan jut ennyi ember marihuánához, ha mindenki, aki bármilyen módon kapcsolatba kerül a növénnyel, illegális tevékenységet folytat, melyért akár három év letöltendÅ‘ börtönbüntetés róható ki? A hvg.hu által megkérdezett marihuánakereskedÅ‘k szerint az itthon elszÃvott fű több mint háromnegyedét Magyarországon termesztik, egyes forrásaink szerint azonban ez a szám 90 százalék is lehet. A hazai termesztésű élvezeti szer egyszerű utat jár be: a vállalkozó szellemű „kertész†erÅ‘s lámpák alatt, zárt helyen tart néhány tucat növényt, melyek háromhavonta több kiló termést hoznak. Hazánk éghajlati adottságai miatt a szabadban termesztett kender kizárólag nyáron terem meg, Ãgy a rendszeres kültéri termelés nem képes ellátni az egész éves igényeket – és a megkérdezettek szerint az ilyen kender minÅ‘ségét nem is tartják nagyra. A hazai – és a holland - termelés alapja tehát a hidrokertészet, melyhez a technológia évtizedek óta adott, legális és beszerezhetÅ‘. A téli paradicsomnak nevezett zöldségfélék például gyakran ilyen hidroforgó rendszerben teremnek, erÅ‘s mesterséges fény alatt. A legtöbb ma szÃvott kender genetikailag módosÃtott növény magjából terem. Ezeket direkt pénztermelésre optimalizálják, s a szárait meg kell kötni, hogy ne törjön le a növény önsúlya alatt. Kendertermesztéssel foglalkozó szakoldalak tanulsága szerint egy négyzetméteren 24 tÅ‘n hetven nap alatt 400 gramm marihuána terem megfelelÅ‘ gondoskodás mellett. A hidrokertészetek jelentÅ‘ssége azért is nÅ‘ gyorsan, mert a Hollandiából érkezÅ‘ kender mennyisége korlátozva van. AmÃg a britek fapados járattal akár hétvégére is átugranak Amszterdamba, a coffee shopok tulajdonosai nem a közép-kelet európai csempészeknek adják el a füvet, hanem átszámolva két-három ezer forintért grammját, helyben legálisan. Ráadásul a német autópálya-rendÅ‘rség elÅ‘szeretettel szedi szét a kelet-európai rendszámú autókat, amikor azok áthaladnak a német-holland határon, tovább növelve az import kockázatát. Mégis megéri az onnani import: szakértÅ‘ink szerint ugyanis ha a kereskedÅ‘ azt mondja, Hollandiából van az „anyagâ€, azzal sokkal könnyebb eladni az árut. „Annyit látunk a magyar drogpiacból - de csak a kenderpiacról is - mintha egy hatalmas fedett stadionban lekapcsolt reflektorok mellett egy öngyújtó fényénél szeretnénk képet kapni arról, mi vesz minket körül†– értékeli a magyar drogvalóságot egy honi kannabisz-kereskedÅ‘ is. A pár kilót focilabdába rejtve külföldrÅ‘l behozó, és ezzel félmillió forint alatti bevételhez jutó egyetemistától - az autójába rejtve 5-7 kilót behozó futáron át - a kamionjával, teherautójával 25-100 kilót csempészÅ‘kig széles a kereskedÅ‘k skálája. Utóbbi havonta két hatvankilós fuvarral körülbelül négymillió forintnyi összeghez juthat. Mint mindenhol, a fűkereskedÅ‘k között is munkamegosztás és hierarchia van, s a fent emlÃtett behozatal csak az elsÅ‘ lépcsÅ‘. Többségben van a pár grammokkal kereskedÅ‘ tizenéves fiatal, aki zsebpénz-kiegészÃtésként, esetleg saját szükségletei fedezésére terjeszt. A rendszer alapja a „holland kapcsolatâ€, hiszen Hollandiában sem lehet csak úgy besétálni egy coffee shopba, és több kiló marihuánát vásárolni. A dróttal bÃró aztán beszervez egy futárt, aki kimegy az áruért és behozza az országba. Itt aztán - általában a drótos - átveszi a készletet, és kapásból legalább féltucat, de akár tucatnyi nagykereskedÅ‘nek továbbÃtja. Azoktól kerül aztán a kender a kisebb elosztókhoz, hogy végül további kiskereskedÅ‘k révén a fogyasztók füstölnivalójává legyen. Arról, hogy hogyan lesz valakibÅ‘l dÃler, az egyik megkérdezett kereskedÅ‘ a következÅ‘ választ adja: „együtt szÃvnak a haverok, de a dÃler, aki adja nekik a füvet, csak egy srácot tart szimpatikusnak. Ez aztán elkezdi ellátni elÅ‘bb a szűkebb ismeretségi körét, aztán ez a kör tágul, s ha ügyes, havonta 50-100 ezer forintot is megkeres vele. Ezek a gyerekek azonban szinte kivétel nélkül kis mennyiséget adnak el, és nem alszanak a párnájuk alatt fél kilóval. A fiataloknak, amikor elkezdenek árulni, nem az jár a fejükben, hogy amit tesznek, illegális, hanem hogy népszerűek a haverok körében, könnyen jutnak fűhöz, és ráadásul pénzt is keresnek vele. Csak amikor lebuknak, tudatosul bennük, tettüknek milyen következményi lehetnek. Itt aztán eldÅ‘l, abbahagyják-e (a nagy többség igen) vagy nagyobb körültekintéssel folytatják.†A hvg.hu által megkérdezettek szerint a körültekintÅ‘ drogkereskedÅ‘ vagy egyáltalán nem fogyaszt semmilyen szert, vagy csak nagyon keveset. Abban, amit tesz, csak a pénz motiválja, ráadásul a nagy tételben csak fűvel kereskedÅ‘ dÃler igazán ritka. A nagyobb kereskedÅ‘k csak alig tucat vevÅ‘t szolgálnak ki két-háromszáz forintos árréssel dolgozva, s egyszerre száz grammokban mérhetÅ‘ marihuánát adnak el. Az árakkal kapcsolatos kérdezÅ‘sködésre nagyon eltérÅ‘ válaszokat kaptunk, de érdemes abból kiindulni, hogy Hollandiában – ahonnan az import nagy része érkezik – a közepes minÅ‘ségű, coffee shopokban kapható termék ára grammonként 4 euró, erre rájön a behozatal költsége, s a fönti 200-300 forintos nagykereskedelmi árrés, s csak ezután jut el a marihuána a széles körben terjesztÅ‘ kereskedÅ‘khöz. Attól függÅ‘en, hogy a kiskereskedÅ‘höz hány emberen keresztül jut a fű, 1500 forinttól 2500-ig széles skálán adja a fogyasztónak. Egyes vidéki kisvárosokban, illetve falvakban a hozzájutás körülményessége akár háromezer forintra is feltornászhatja az árat. A lefülelés kockázatáról kérdezÅ‘sködve a dÃlerek a telefonos lehallgatástól ugyan nem tartanak, mégis igen óvatosak, mit mondanak és mit nem. Az ugyanis, hogy valakinek a telefonbeszélgetéseit folyamatosan figyeljék, sok idÅ‘be kerül és költséges, talán csak a mobiltelefon nyomán történÅ‘ helyzetmeghatározás lehet valóban veszélyes. Inkább a beépülést és a szórakozóhelyek figyelését tartják igazán nagy kockázatnak, a leggyakoribb mégis az, hogy a hierarchia alsóbb szintjén „megdÅ‘lő†árus a rendÅ‘rök kérdezÅ‘sködésére elárulja forrásait. A termesztÅ‘k számára a termokamera, az árulkodóan nagy villanyszámla, a helikopteres figyelés, illetve a rosszul megválasztott szomszéd jelenti a valódi kockázatot. A hvg.hu által megkérdezettek azonban egyöntetűen amellett tettek hitet, hogy a legjobb, ha a kenderkereskedÅ‘ kerüli a feltűnÅ‘sködést. „Nem kell luxusautó, rongyrázó partik, feltűnÅ‘en drága öltözet, szabályszegÅ‘ viselkedés. „Soha senkire nem tukmálom a füvemet, nem vagyok én piaci kofa. A vevÅ‘k hÃvogatnak megállás nélkül, hogy adjak el nekik cuccot†– sommáz az egyik megkérdezett. Mivel a média szeret hÅ‘söket gyártani, a legtöbb ember fejében a dÃler sötétÃtett autóban ülÅ‘ gengszter, aki kést szúr a kokainos pakettbe, úgy kÃnálva eladásra azt. Ellenben a valóság, hogy a legtöbb dÃler pattanásos tinédzser, aki zsebpénz kiegészÃtésként árul füvet. A körültekintÅ‘en tevékenykedÅ‘ kerekedÅ‘k ráadásul örülnek, hogy vannak „feltűnÅ‘sködÅ‘ek†is a piacon, mert azok könnyebben jutnak rács mögé.
|